Mikor hasznos az integrációs tréning?
Jön egy új kolléga, belecsöppen a munkafolyamatba, egyre rövidebb idő áll rendelkezésre a
betanulásra. A feladatok kapcsán el kezdi megismerni azokat a munkatársakat, akik segítenek a
feladatok megismerésében, akikkel szorosabb kapcsolatot kell tartania, esetleg kávé-cigi
csoportokban szerez új ismeretségeket.
Előfordul, hogy hónapok, esetleg évek telnek el úgy a munkahelyi időprésben, hogy csoporton belül emberek nem beszélnek egymással, nem tudnak egymásról semmit. Úgy, hogy egy légtérben több időt töltenek együtt, mint párjukkal, gyerekükkel.
Ennek következtében fordulhat elő, hogy néhányan észrevétlenül, nyomot sem hagyva tűnnek el munkahelyi csoportokból.
Ha nincs kötőanyag, nincs miért, mihez tapadni.
Az utóbbi hónapokban több olyan megkeresés érkezett hozzánk, hogy segítsük tréning programok keretében az új emberek csoportokba való integrációját.
Ezek a megkeresések nagy örömömre valóban arról szóltak, hogy a csapatok dolgozni szeretnének saját magukon és nem „csak” játszani és bulizni. Valódi integrációs tréning volt a szándék.
Persze, ez utóbbinak is van helye és értelme, ám az igazán tartós együttműködésbeli fejlődés
felé nem ez az út vezet.
Ezekben az igényekben az volt a közös, hogy az érkezők mind az ifjabb generáció tagjai és a belépők megtartását komoly kihívásnak tekintik a vezetők.
Emiatt több figyelmet kap a megtartás, a beillesztés.
A vezetőkben egyre inkább tudatosodik, hogy ebben van tennivalójuk.
Nekik is, a befogadó csapatnak és az érkezőnek is.
És az integrációs tréning hasznát nem csak a vezető, vagy az új kollégák, hanem a régiek is érzékelik és élvezik!
Hiszen közöttük is akad, aki csak ott van a csapatban, de nem vált fogaskerékké eddig.
Az egyik tréning végén fogalmazott úgy egy résztvevő, hogy a belépésekor úgy érezte magát, mintha egy mozgó vonatra szállna fel, amiről azt sem tudja biztosan, merre tart, ki vezeti a vonatot…
Ezek az integrációs tréningek, a napi pörgésből kilépve lehetnek állomások, amikor tudatosan szánunk arra időt, hogy beszélgessünk a célállomásról.
Váljon nyilvánvalóvá, hogy milyen vonaton is ülünk.
Mindenki megtalálja a saját helyjegyéhez az ülést.
Váltsanak néhány szót az utastársak egymással, hogy aztán már mint egy közösség haladjanak a kitűzött állomás felé.
És persze eszébe se jusson senkinek idő előtt kiszállni.