Kérdezte a barátom, amikor megemlítettem neki, hogy kiről és miről akarok cikket írni.
Hogy ki ő?

Gregor Schlierenzauer a világ egyik legjobb síugrója, aki legutóbb megnyerte a sportág klasszikus sorozatát, a Négysáncversenyt is. Bevallom, gyerekkorom óta lenyűgöz a sportág, képes vagyok téli hétvégéken versenyről versenyre követni az ugrókat a TV képernyőjén keresztül.  Ez az a versenyszám, ahol hihetetlen bátorságról tanúságot téve, egy magas sánc tetejéről lecsúszva és onnan elugorva igyekeznek az ugrók minél több időt a levegőben tölteni és persze minél hosszabbra repülni.
A végső sorrendet pontszámok alapján határozzák meg, amiben számít az is, hogy ki milyen stílusban repült és milyen szépen ért le a havas talajra, de azért a versenyt mégiscsak az dönti el, hogy ki milyen messzire repül.
És hogy mi köze ennek az üzleti élethez? Több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk…

1.    Az ugrás első szakaszában, a sáncon való lecsúszáskor a versenyzőnek nincs túl sok lehetősége arra, hogy eltérjen a sánc adta lehetőségektől, mindenki ugyanolyan magasságból indul el, és mindenki ugyanazon az előre kialakított nyomon csúszik le. Itt előnyt szerezni nem igazán lehet, de egy rossz testtartással, egy elhibázott léctartással máris hátrányba lehet kerülni. Ahogy az üzleti életben a gazdasági környezet adta lehetőségek minden szereplő számára egyformák, előnyt nem biztosítanak, de rossz helyzetfelmérés esetén komoly buktatókat jelentenek. (És a tiszta piaci viszonyoknál maradva, szándékosan nem akarok tudomást venni arról, hogy esetleg lehetnek a gazdasági környezet tudatos alakítása révén helyzetbe hozott vállalkozások is…)

2.    Kritikus rész következik az ugrás során: el kell ugrani a sáncról, a leginkább megfelelő helyen és időben, igyekezve minél magasabbra kerülni és ott mielőbb felvenni a repüléshez szükséges testtartást.

Sok-sok látott ugrás alapján mondom, hogy ez a leginkább kritikus rész, ahol az igazán jó síugrók előnyre tesznek szert a többiekkel szemben.  Itt van a legnagyobb szerepe annak, hogy ki mennyire felkészült ugró, hogy ki mennyire van tisztában a saját erősségeivel és mennyire tudja kihasználni a saját tehetségét. A kevésbé jó ugrók vagy eleve gyengébb (és persze könnyebb) technikával ugranak, vagy nem tudják megfelelő módon megvalósítani az elképzelt és megtervezett technikát. Ahogyan a vállalkozások esetében is döntő fontosságú a megfelelő stratégia kiválasztása és kidolgozása, de ugyanilyen hangsúlyos a megvalósítás is. Megfelelő technika nélkül az ugró nagyon rövid repülés után földet ér, és igazán szerencsés, ha nem esik nagyon nagyot. Stratégiai elképzelés, megalapozott üzleti terv nélkül induló vállalkozásokra ugyanez a sors vár: rövid szárnyalás utáni látványosan nagy bukás.

3.    És mi a helyzet a síugrás leglátványosabb részével, a repüléssel? A sánc méretétől is függően, 150-200 méteres repüléseket produkálnak az ugrók. Sőt a jelenlegi világrekord 246,5 méter!
És hogy mi kell egy ilyen hosszú repüléshez?

a.    Természetesen kellően magas és megfelelő dőlésszögű sánc.
b.    Felkészült ugró.
c.    És még ? És talán a legmeglepőbb összetevő: szembeszél kell ahhoz, hogy az ugró igazán messzire kerüljön!
A hátszél gyorsítja ugyan a versenyzőt, de idejekorán lenyomja a talajra, míg a szembeszélnek olyan felhajtó ereje van, ami tovább a levegőben tartja az ugrót és jóval nagyobb távolságot eredményez.

És ez csak első pillantásra meglepő analógia az üzleti élettel.
Azok a vállalkozások, amelyek a kezdetekkor könnyű sikereket aratnak, néha teljesen meglepő módon tudnak gyorsan eltűnni a süllyesztőben.
Azok a vállalkozások, amelyek gyakran ellenszélben, komoly verseny közepette, nap, mint nap megküzdenek az eredményekért, amelyek a hátrányból is igyekeznek előnyt kovácsolni, amelyek kihívásként fogják fel az újabb és újabb akadályokat, megerősödve szállnak egyre távolabbra.

A két legfontosabb tanulság?
a.    Ha már egyszer vette valaki a bátorságot, hogy ugrik, ne akarjon közben megállni, ne nézegessen hátra, ne féljen az előtte tátongó mélységtől, mert abból rövid repülés utáni nagy bukás lesz!
b.    Ha nem volna ellenszelünk, de hamar pofára esnénk!

És mi a helyzet a három legfontosabb összetevővel?
-    Az igazán hosszú ugrásokhoz a jelenlegi gazdasági környezetünk jó kiindulási helyzetet jelentő, igazán magas sáncot nem biztosít.
-    De ellenszelet annál inkább!
-    A harmadik összetevőt mi segítünk hozzátenni: a személyes tehetségnek, az egyéni erősségeknek a pontos feltérképezését és ezeknek a megerősítését.

Ehhez érdemes bátorságot venni és elugrani az Innermetrix egyéni és csoportos megoldásainak oldalára!

Kiss József